A tengerpari nyaralás kihagyhatatlan része, hogy megkóstoljuk a „tenger gyümölcseit“. Nem árt azonban odafigyelni néhány dologra annak is, aki egyébként kedveli ezeket a finomságokat, és annak is, aki először csemegézik belőlük.

A jelszó: frissesség

A halak, rákok, kagylók, polipok rendkívül gazdagok fehérjében, így a nagyon könnyen romlandó élelmiszerek közé tartoznak. Ezért csak a friss alapanyagból, frissen készített fogásokból szabad választani.

Hogyan lehet megállapítani a frisseséget?

Egyszerűen. Csak menjünk az orrunk után, szó szerint. Ahonnan kellemes, sós tengeri illatot, illetve a frissen sülő étel fokhagymás, citromos illlatát érezzük, oda bátran betérhetünk. Divat, hogy az étterem előterében ott sorakoznak a halak, kagylók, rákok, szépen jégágyra fektetve, azonban ezeknek is friss tenger illatuk kell legyen. Jó tudni, hogy az osztriga – melyet gyakorlatilag nyersen fogyasztanak – frissesége onnan állapítható meg a legjobban, hogy amikor a citromot rácsöpögtetik, bizony még meg kell mozdulnia!

Ha apartmanban laknak, és maguk akarják elkészíteni a halakat vagy a rákokat, a boltban is az illatok vezéreljék vásárlásukat. Ha módjukban áll, keljenek fel kora reggel és induljanak egyenesen a kikötőbe, és a halászoktól vásároljanak friss árut! Fantasztikus élmény is lesz!

Boldogító ízkavalkád

A különféle halak és kagylók, a különböző méretű rákok, és egyéb tengeri élőlények különleges ízélményekkel ajándékoznak meg minket. Annak ellenére, hogy a legtöbb helyen igen egyszerűen, kevés fűszerrel, citrommal, vagy citromfűvel, némi hagymával, vagy fokhagymával készítik el őket, mindegyiknek más és más az íze. Éppen azért nem alkalmaznak túlságosan rafinált elkészítési módokat, hogy élvezhetőbb legyen magának a húsnak az íze. Bátran válasszanak hát – bár a sokféle variáció miatt nem könnyű – az étlapról! Jó tudni azonban, hogy pl. Olaszországban, vagy Franciaországban „ a tenger gyümölcsei“ (frutta di mare, fruit de mer) elnevezés általában egy előételt takar: apró hal- és polipdarabok, kis garnélarákok, kagylók egyvelege, pikáns, citromos-olajos lében. De nagyon finom, és érdemes ezzel kezdeni a kóstolást, főleg annak, aki most ismerkedik a tenger finomságaival.

Senki se csodálkozzon, ha a lakoma után valódi boldogságérzet tölti el, sőt esetleg vágyaik is felkorbácsolódnak! A magas fehérjetartalom, és a tengeri herkentyűkben található cink igen jótékony hatással van az ember hormonháztartására: növekszik az endorfin (boldogság hormon) és a nemi hormonok termelődése. És még egészséges is! Az ízélmény mellett az ember számára az egyik legegészségesebb táplélékot is jelentik a tengeri halak, kagylók, rákok. A fehérjegazdagság és a cink mellett A, D, B12, B1, B2 vitamin, niacin, pantoténsav és E vitamin, valamint kálcium, magnézium, foszfor, vas, réz és a halakban jód is található. A halak teljes értékű fehérjéi könnyen emészthetőek, és tartalmazzák a szervezet egészséges működéséhez szükséges összes esszenciális aminosavat.

Legfőbb erényük azonban, hogy elsősorban – és nagy mennyiségben – ún. telítetlen zsírsavakat tartalmaznak, melyek kifejezetten hasznosak: védenek az erek, közöttük a szív koszorúereinek elmeszesedése ellen, csökkentik a vérnyomást, pozitívan hatnak az inzulinra nem reagáló cukorbetegségekre, segítik megelőzni a trombózis kialakulását és csökkentik a vér triglicerid- és koleszterinszintjét is. Ráadásul a telítetlen Omega-3 zsírsav gátolja a sejtek rosszindulatú elfajulását, így csökkenti a daganatok áttétképződésének esélyét. Továbbá pozitívan befolyásolja a stressz káros következményeit (pl. a népbetegségnek számító depressziót), erősíti az immunrendszert.

De, nem árt az óvatosság sem!

Mint mindenből, a tenger gyümölcseiből is tanácsos mértékkel fogyasztani. Ha minden nap, délben is, este is ezt fogyasztják, ne csodálkozzanak, ha fehérje kiütést kapnak! A tápanyag gazdagság bizony szokatlan lehet a szervezetnek, így elég, ha 2-3 naponként iktatnak be az étekezésbe egy-egy halvacsorát. Aki valamilyen allargiában szenved, annak még óvatosabbnak kell lennie, hiszen a tengeri finomságok magasabb koncentrációban tartalmaznak hisztamint is, amely fokozhatja az allergiás tüneteket. A poratka allergiában szenvedőknek pedig tanácsos kihagynai a kagylót az étrendből.

A tengeri halak egy része higanyt is tartalmaz, így a túlzott fogyasztás megemelheti a vér higanyszintjét is, mely káros a szervezetre. A kis mennyiségű higanyt a vese kiűríti, azonban lassabban, mint a többi káros anyagot. Az utóbbi években számos cikk látott napvilágot – elsősorban Németországban – arról, hogy a tegerben „vadon élő“ kagylók hepatitis A vírus hordozók lehetnek. Az éttermek azonban ma már általában tenyésztett, ellenőrzött kagylót szereznek be, így azokból bátran fogyaszthatunk. A kikötői halászoktól ezért kagylót inkább ne vásároljanak, mert nem tudni, honnan hozzák.